„A főzés intimitás. Aki főz, egy másik ember ajkát, nyelvét, szájpadlását, orrát, torkát, bensejét érinti meg – ízzel és illatokkal, csípéssel és simogatással, gyöngyözéssel és élvezettel.A főzés transzcendens bizalom dolga. Nem lépre csalás, nem beetetés. A főzés párbeszéd: anyagnyelvi odaadás és elfogadás; mindenfajta kultúra döntő komponense. A szakács és vendég kapcsolata, a két idegen egymásra utalt harmóniája a Paradicsom egyetlen bizonyítéka. A főzés időtlen nyelvcsók. Aki a falatot szájába emeli, az az odaadást, az igyekezet és a fantázia szigorúan és csapongóan szerkesztett darabját fogadja el, veszi tudomásul, dolgozza önmagává. Aki pedig főz, az a hálában, elismerő csettintésben, pillantásban, a kipirulásba, nyögésben, sóhajban mártózik meg. A másik elégedettségében, gyönyörében tükröződik. Miért, az ölelkezés nem ugyanaz?...”
(kép forrás: mommo.hu)
...ez már sokkal több, mint pszichológia.
VálaszTörlésEz már hitvallás és életprogram!...
Szép gondolatok, nagyon illik mind a két blogodhoz, blogodra!...
spájzcetli: Köszönöm az elismerő szavakat! Aki élvezi a főzés minden momentumát, annak ez a tevékenység valóban hitvallás. Önmegvalósítás, élvezet. Sőt élvezkedés! Először megalkotni a megálmodott, gondolatban előkóstolt ételeket, utána kiélvezni az ízeket, falatról falatra. Nekem nagyszerű érzés, igyekszem átadni ennek minden örömét!
VálaszTörlés...Néhány perce olvastam Stegalnál... Talán "pájslitfridolinom" nem veszi rossznéven, ha beidézem, mert nagyon ide kívánkozik:
VálaszTörlés"Nyelvem pallóján
átsétálnak az ízek,
gyönyörré válva."
Hibátlan haiku, éppen ideillik! Egy igazi költő veszett el Benned!
VálaszTörlés... ez valami félreértés! Ez nem az én haikum!
VálaszTörlés"pájslitfridolinom"-tól idéztem!...
Bocsánat! Igazi költőként idéztél!
VálaszTörlésKözben átnéztem Stegalhoz. Pájslitfridolinom írt egy másik haikut is egy új bejegyzéshez. Ott is a szívemhez szólt. Itt is szívesen látnám, ha benézne!