Ki eteti a másikat?

(kép források: nana.hu, fullextra.hu, monsieur831.tumblr.com))

…az ember az egónak, az elmének köszönheti létét. Ezért aztán az elme egy pillanatra sem engedi ki a gyeplőt, hisz az élete és az életed múlik rajta. Igen ám, de az ego – mivel a külvilág szülte – nem rendelkezik saját energiaforrással. Nincs saját, belső energiája: az egóból hiányzik az az életesszencia, amely a puszta anyagban, a sejtekben vagy épp a Tudatban megtalálható. Az ego nélkülözhetetlen az életben maradáshoz, de mégis megöl téged, mint az a kötél, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy kimássz a gödörből, de miután kijutottál, nem mered letenni, így aztán belegabalyodsz, és a nyakad köré tekered.
Úgyhogy az egónak bármennyire is fájt, be kellett látnia, hogy szükség van a gyeplő elengedésére: az embernek szüksége van az öntudatlanságra, a felszabadult jókedvre, az eksztázisra, a zabolátlan érzelmekre, mert csak így nyerhet energiát. A legtökéletesebb öntudatlanság, a leglényegesebb öntudatlan állapot pedig, amely a legtöbb energiát adja, a szeretet, a szerelem és a szexualitás.
S a férfi-ego azt vette észre, hogy ezt sem ő, hanem a „gyönge nő” irányítja.
Mert hát erről van szó: hiába jelentkezik a férfi nemi vágya, ha a nő nemet mond. Az ősi közhely igaz, bizony, a nők választanak. Egy férfi akarhat bármit, ha a nő nem tárja ki a kaput.
(Liz) – Ez fordítva is így működik: hiába akarom én leteríteni a pasast, ha nem adja be a derekát.
– Ez igaz, de Liz, a kapcsolat létrejöttének a lehetősége mindig a te kezedben van: egy férfinak csak akkor van esélye a sikeres udvarlásra, ha te zöld utat adsz neki. Ha tetszel a hímnek, akkor is te adod az engedélyt, ha a pasas tetszik neked, akkor is te osztod a lapot.
(Liz) – Ez igaz.
– Liz, el sem tudod képzelni, mekkora hatalom ez a kezetekben.
(Liz nevetve) – Azért eltudom.
– Nem, nem tudod. Amikor egy férfi megszólít, te csak a saját érzéseidet éled át. Liz, amikor egy férfi az étteremben vagy az utcán megpróbál veled megismerkedni, általában olyan feszültséget és félelmet él át, amelyet elmondani sem lehet. Az a háborús veterán, akinek a golyózápor közepén sem rezdült meg a keze, vért izzad, amikor megpróbál leszólítani egy nőt: az ismerkedés pillanatában a zavar és a félelem annyira megborítja a férfi-egót, hogy bohócot csinál a legmacsóbb pasasból is.
– De miért?
– Mert a nő kezében van a döntés. A döntés pedig nem más, mint ítélet. Mindegy, hogy pozitív vagy negatív, akkor is egy ítélet. Amikor egy férfi a nő és a világ számára kinyilvánítja szándékát, mérlegre teszi magát. Olyan mérlegre, amelyet nem befolyásolhat, vagy irányíthat, mert hát a mérleg a nőé, a nő egójáé. S a férfi-egó számára nincs nagyobb szenvedés, mint a kiszolgáltatottság.
Ezért a férfi-egó fél a nőtől. Alapvetően az egó minden ismeretlentől fél, de mivel a legtöbb változást el tudja kerülni, általában nem csap nagy hűhót, ha új élmények áramolnak az életébe. Viszont a nőkkel való megismerkedést és az ítéletüket nem tudja elkerülni. A férfi-egó annyira retteg a nő jelentette és irányította szexuális vonzalomtól, hogy önmagát és a szebbik nemet egész életében képes korlátok közé verni. Épp a minap olvastam, hogy egy távolkeleti országban betiltották a miniszoknya viselését, mert a törvényhozó atyák szerint annyira erotikus, hogy előhozza belőlük az állatot. (nevet) Látod, az egónak mennyi esze van? Inkább elfojtja a saját életenergiáját, inkább még jobban korlátozza önmagát és a szebbik nemet ahelyett, hogy tudatossá tenné és kiaknázna önnön teremtő erejét.
A férfi-egónak ez a félelme olyan mélyen gyökerezik, hogy még a megvilágosodást keresők is a karmai között vergődnek: a nők és a szexualitás témájában a spirituális szenteknek sincs egy csepp esze sem. Egyszer keleten a saját szememmel láttam, hogy az a láma, aki követői és a saját elmondása szerint is eggyé vált az Univerzummal, sikítva menekült, amikor egy amerikai turistalány véletlenül megérintette a vállát. (nevet) Megmondom neked őszintén, sokáig figyeltem a nőt, de nem tudtam rájönni, mi lehetett annyira félelmetes abban az ötvenkilós teremtésben.
Aztán persze rájöttem: csinos volt az istenadta.
(nagyot sóhajtott) Tudod, hány száz évig magyaráztam keleten, hogy hagyják abba ezt az egész ostobaságot? Rojtosra koptattam a számat, de egyszerűen nem bírták megérteni, hogy amíg megtagadják a nőket, megtagadják saját magukat. Megvilágosodást és Egységet keresnek, miközben csak sötétséget és magányt teremtenek. S nem azért nem fogták fel a szavaimat, mert ostobák lennének: amikor az Univerzum energiarétegződéséről, a dimenziók visszatérő egybefolyásáról vagy a Mindenség örökkön változó-állandó pillanatlétéről beszéltem nekik, elfogadták, felfogták és megértették. De a Nő valósága nem fért a fejükbe, (nevet) és még azt se mondhatom, hogy egyik fülükön bement, a másikon meg ki, mert be se ment.
Úgyhogy vitathatatlan bölcsességük és elhivatottságuk ellenére a Nők teljességéről szóló tanításokat meg se hallották, hatalmas tisztelettel ugyan, de meg se hallották. Mert a férfi-egó és a félelem vaskézzel uralkodott – és uralkodik most is – felettük.
– Azért csendben megjegyezném, hogy ezt a félelmet a nők hajlamosak szándékosan kihasználni, és fegyverként ellenük fordítani.
– Így van. A nők generációról generációra egyre jobban megtanulták, hogy miképp csábítsák el a férfiakat, miképp fordítsák előnyükre gátlásaikat. De mindezt nem gonoszságból tették. Rákényszerültek, mert a férfi-egó és a világ nem adott nekik más lehetőséget. A nő kénytelen volt élni a hatalmával, azonban hamarosan elkezdte élvezni, mert hát a szerelmi játszmánál nincs nagyobb energiaforrás az egó számára.
(Liz) – Hát persze, az egész kapcsolatban a játék a legjobb…
(nevet) – Tehát a nők háttérbe szorításának okát első lépésben a szülés képességének egyedisége adta. A következő fejezetet a szerelem és a szexualitás tudatosodása jelentette, az a pillanat, amikor a férfi-egó rádöbbent, hogy ebben a lényét érintő kérdésben is a nők térfelén van a labda. S noha ezt már a férfi-egó egyáltalán nem bírta elviselni, ahhoz, hogy ténylegesen fellépjen a nő ellen, szükség volt egy indokra - s ezt a szeretetnek nevezett birtoklásvágyban és a szexuális együttlét aktusában találta meg.
A férfiak mindig saját használati tárgyuknak tekintették a nőket. A régi korokban – sőt, sokszor még ma is – a nő csak a férfi engedélyével léphetett ki az utcára. Természetesen akkor sem egyedül, csak egy másik nő, férfirokon vagy eunuch társaságában, hogy mindig szem előtt legyen. S akkor még jól járt, ha egyáltalán szívhatott egy kis friss levegőt, mert sok társadalomban még ennyi jogot sem kaptak. Például az iszlám asszonyai gyakran sínylődtek magas falak között, és csak vékony, rácsos ablakon bámulhattak ki az utcára. Persze a rabság ekkora foka csak a legtehetősebb feleségeknek járt, mert hát minél gazdagabb volt a férfi, annál több jogot vehetett el mástól.
De a nőt a keresztény férfi-egó is tiltotta a világtól. Természetesen nem azért, mert féltette, egyszerűen csak el akarta kerülni, hogy más hím karjai között találhassa meg a boldogságot. S míg a férfiak esténként azzal bújtak ágyba, akivel csak akartak, addig a férjnek joga volt kitekernie felesége nyakát, ha kiderült, hogy mással is jól érezte magát.
(Liz) – Ez egy pofátlanul hatalmas igazságtalanság! Minden nőnek joga lenne azzal szeretkezni, akivel csak akar! Ez olyan mértékű kizsákmányolás…
– Liiiz!
(Liz) – Rendben, rendben Ed, abbahagytam. De te is tudod, hogy igazam van!
– Senki sem vitatja az igazadat... Engem inkább az érdekelne, hogy ez miért alakult így? A Föld legtöbb pontján, az egymástól elzárt kultúrákban is bevett szokás volt, hogy a férjnek szabad, míg a feleségeknek tilos félrelépnie. Ez nem magyarázható szimplán csak az egó önzésével.
– Így igaz, ez többről szól. Nézd meg magának a szeretkezésnek, azon belül is a közösülésnek a folyamatát. Mi is történik? A férfi belehelyezi egy testrészét a nőbe, majd pedig, amikor elélvez, teste egy részét benne is hagyja. A férfi-egó úgy éli meg a szeretkezés folyamatát, mint amikor belebújsz a ruhádba, mint amikor megeszed az ételedet stb. A szexuális együttlét a férfi-egó számára önmagáról szól.
A nő szemszögéből maga a közösülés sokkal inkább a férfiról szól. Hisz a nő is azt érzi, hogy a másikból valami beléhatol, majd pedig benne is marad. Amikor a férfi egy másik nővel bújik ágyba, a legtöbb feleséget leginkább nem az zavarja, hogy a dolog megtörtént. Nem, hiszen a férje jól érezte magát és kész, de nem hozott haza egy idegen női-egóból semmit, amivel szembesülnie kellene. Ellenben amikor a feleség lép félre, akkor a férfi-egó azt éli meg, hogy az asszony hazahozza a másik férfit. Mintha a másik hím belebújt volna a ruhájába, megette volna az ételét, beült volna mellé a kádba.
(Liz) – Azért nekem mint gyakorló feleségnek elhiheted, pokolian fáj és dühít, amikor apa félrelépése kiderül…
– De nem maga a szexuális aktus megtörténte okozza a dühöt és a fájdalmat. Fáj, hogy hazudott a másik, fáj a becsapottság. Ilyenkor az egód a megalázottság és az értéktelenség érzésével gyilkol téged, plusz még a félelemmel, hogy le leszel cserélve az új nőre. Ne feledd, hogy a nőt a férfivilág életképtelenné tette, anyagilag függő helyzetbe hozta. Főleg régen, egy nőnek szüksége volt a férjére: amikor a rablótámadások mindennaposnak számítottak, amikor az ételt és a ruhát a vadállatoktól, nem pedig a bevásárlóközpont polcairól kellett elvenni, a nőnek csak egy férfi mellett volt esélye a túlélésre.
Úgyhogy egy másik nő megjelenésekor nem a szex miatt borulsz ki. Az csak egy mondvacsinált indok, mert az egód nem meri meglátni a valódi okokat. A női-egó sokkal könnyebben túllép a férj félrelépésén, amíg apa hozzá jön haza. Ez azért van így, mert a női-egó a szexualitásban nem szembesül a másik nővel – hisz nem érzi, hogy a férj hazahozta volna magában a másikat. (mosolyog) Viszont a legtöbb női-egót azonnal kiborítja, ha párja csókolózott egy másik nővel.
(Liz) – Mert a csók intimebb, több benne a lélek és a szív.– Legalábbis a nők számára. De miért?
(Liz) – Mert… mert… Tényleg, miért?
- Mert a csókban a nő is belehelyezi egy testrészét a férfiba, és a nyál, a lehelet keveredésének hála ő is benne marad. Az egód azért borul ki a csók miatt, mert a párod egy másik nő szájának ízével, a másik női-egó jelenlétével jön haza.
A csók a nőknek azért intimebb, mint a közösülés, mert közben „beléhatolhatnak” a férfiba, szabadon felfedezhetik a belsejét. Ez igaz fizikai és lelki szinten egyaránt: nem véletlen, hogy a legtöbb asszony számára az első csókból minden kiderül. A csókban a nő sokkal tudatosabb, mint magában a közösülésben, mert nyelvével fizikailag is felfedezheti a férfit. A prostituáltak azért nem akarják megcsókolni a kuncsaftjaikat, mert nem akarják megismerni a lényét. Túl akarnak lenni az aktuson, és kész. A test robot módjára is tudja a dolgát, de a csók már megtöri a gépies munkát, mert a nő csók közben közel kerül a férfihoz.
Úgyhogy a férfi-egó a közösülés menete miatt zárta el a nőt a világtól és a többi férfitól, mert nem bírta elviselni, hogy a tulajdonában egy másik férfi-egó is megjelenjen.

/ A. J. Christian /